Káva

Káváról:

A pilisi, pándi és bényei utak kereszteződésében, a dombok közötti völgyben bújik meg mindössze 670 lakosával a Tápió-vidék legkisebb települése. Nevét XIV. századbeli birtokosáról a Kálnai (Kávai) családról kapta. Történelme szorosan egybefonódott a szomszédos Bényével, mellyel a mai napig közös általános iskolája van. Káván csak az alsó tagozat első 3 osztálya tanul.

Az iskola – az egykori Puky-kastély – udvarában található a falu egyik nevezetessége, az úgynevezett „tanítók fája”, mely minden pedagógusnak emléket állít, aki valaha is a településen tanított. A Pilis felé vezető kanyargós út mentén láthatjuk a Kovách Gáspár-kastélyt, amely ma polgármesteri hivatal. A Hősök parkjában találhatók a világháborús emlékművek, valamint Kölcsey Ferenc mellszobra.

A falutól északra magasodik a kávai Várhegy, ahonnan kitűnő kilátás nyílik a Gombai-patak völgyére. A Várhegy és a szomszédos löszkopárok oldalainak menedékében olyan ritka és szép virágok tenyésznek, mint az erdei szellőrózsa vagy a település címerét díszítő tavaszi hérics.
Szintén hangulatos kirándulásokat tehetünk a Hosszú-völgy ligetes kaszálórétjein is.

Településtörténet:

Káva a Tápiómente legkisebb települése amely Pilistől 9, Monortól 14 km – re fekszik. A község a Monor -Irsai dombság területén, eróziós barázdák és vízmosások által létrejött völgyek között terül el, ahol a bükk – és tölgyerdők alatt törpemandulások és rétek találhatóak. A települést két löszvölgy is tagolja, így változatos állat – és növényvilág jellemzi. A környéken egyedüliként tömegesen virágzik a tavaszi hérics, amely a község címerében is szerepel. A régészeti leletek tanúsága szerint a bronzkorban már település állt itt. A falu határában húzódó Várhegy nevű domb tetején helyezkedett el az egykori földvár, amelynek területéről számos használati tárgy, szerszám került elő. Később, a XII. században a templomosok Zsigerpusztán építettek kővárat. A Gombai -patakon átívelő Török -híd is történelmi okokból jelentős, ugyanis a középkorban ezen keresztül szállították Pestre az erdélyi bányákból érkező sót. A falut az oklevelek 1375 -ben még Kálna, Kalwa néven említik, és neve a „kalb” (jelentése sár) szóból származik. Ekkoriban a településnek a Kálnai, majd később a Kápolnai családok voltak a birtokosai. A falu a XVI. század végére Tassy Pál birtokába került, majd Halmy Gáborra és Ráday Györgyre szállt a birtokjog. Tőlük örökölte meg a Fáy család a XVII. században. Káva a török időkben teljesen elnéptelenedett. Szervezett újratelepítését a Fáy család kezdte meg 1725 -ben evangélikus felvidéki családok betelepítésével. Ebben az időszakban a jobbágyok leginkább a hegyoldalakba épített, zsúptetejű, sárral rakott, földből vert falú házakban éltek, a földesuraik pedig az időközben felépített kúriákban laktak. A XVIII. századtól kezdődően a település lélekszáma csekély mértékben emelkedett, de nyugalmas falusias jellegét végig megőrizte. Valószínűleg ezt a nyugalmat találta meg Káván Kölcsey Ferenc is, aki 1814 őszén egy hónapot töltött a településen.

Adatok:

Rang – község
Népesség (2018. jan. 1-én) – 670 fő
Területe – 11,31 km²

Település honlapja

Látnivalók:

Fáy/ Kovách-kúria
Puky-kúria
Török-híd