Tápiószőlős

Tápiószőlősről:

A település igen hosszan nyúlik el a főutca mentén, kialakult központja nincs. Területét már az Árpád-korban is lakták, azonban közigazgatásilag 1947-ig Tápiószeléhez tartozott, mint lakott külterület.

A Tápió és a Perje homokhordalékán még a múlt században is nagy kiterjedésű szőlőtelepek húzódtak, melyet a falu nevében is őriz. A homoktalaj gyenge termőképességre utal, hogy ezt a falurészt régen “Halesz”-nek hívták.

Építészeti emlékek tekintetében a polgármesteri hivatallal szemben álló Szent István-szobrot, a temető kovácsoltvas kapuját és a II. világháború hőseinek emlékére állított kopjafát érdemes megemlíteni. A falunak mind református, mind katolikus temploma is van. Utóbbi titulusát a szőlőművelők védőszentjéről, Szt. Orbánról kapta.

A település északi részén terül el a falu legelője. A helyi szakemberek nemrég itt fedeztek fel egy igen értékes homokpusztarétet, ahol márciusban az aranysárga tavaszi héricsek virágzásában gyönyörködhetünk. A falutól délre futó Kutyatejes-csatornát kísérő szikes gyep tocsogós részein olyan ritka madárfajok költenek, mint a fokozottan védett nagy goda és a piroslábú cankó.

A településen még ma is divat a lótartás, minden év augusztusában amatőr fogathajtó versenyeket rendeznek, melyre egyre nagyobb versenyző- és látogatóközönség érkezik.