A legutolsó pestisjárvány Magyarországon 1734 és 1741 között pusztított, Nagykátát is elérte. Ehhez az eseményhez kapcsolódik Nagykáta hét fogadalmi ünnepe (erről írtam már a kapcsolt műlapon is), melynek mindegyikén a “Boldogságos Szűz Máriához” imádkoznak.
A történelmi előzmény, a fogadalomtétel körülményei: “1739. július 2-án (Ez egy csütörtöki nap volt.) a plébános – Szabó István – és az esküdtek s bizonyára a hívek is, fogadalmat tettek hét ünnep és a hozzá tartozó böjti napok megtartására. Ezen fogadalmak felajánlásával is igyekeztek a Magyarok nagy Asszonya jóindulatát megnyerni, a járvány megszűnése reményében.”
40 évvel az után, hogy a járvány megszűnt, 1779-ben, szobrot állítottak Szűz Máriának, akit ünnepi díszben, fején koronával, karján kisded Jézussal ábrázolt alkotója. A kis Jézus kezében az országalmát tartja. Az alkotás felett kovácsoltvas liliomos baldachin védi a szobrot. A muemlekem.hu leírása szerint feltételezik, ez esetleg egy új részlet. Valósághűbb azonban az a feltételezés, hogy a jelenleg a közelben álló, kevésbé védett (bár szintén műemlék) Nepomuki Szent János-szobor egykor volt, “elvesztett” tartozéka. Nagykátán sajnos általános a megfigyelés, hogy a szobrok nem kapnak kellő védelmet az időjárással szemben. Ez az egy kivételnek tűnik (sajnos társa kárára).
A szobor állításához még egy történet kapcsolódik, ami révén megtudhatjuk, hogyan is kapta a hely a Mária-domb nevet, ahogy ismerik. Azok a hívek ugyanis, akiket nem ért el a bűzös veszedelem, földjükről, kertjükből földet hordtak (kezükben, ölükben, szekéren nem lehetett), így alakult ki az a domb a tér közepén, amire a szobrot állították.
A Fogadalomtételkor alkalmából keletkezhetett az a “Fogadalmi ének”, ami tulajdonképpen egy versbe szedett ima és aminek az az érdekessége, hogy a versszakok kezdőbetűit összeolvasva Nagykáta neve adódik.
A szobor legutóbbi felújítását követően 2007. június 17-én Tóth András plébános újra felszentelte.
