A Tápió-vidék az eddig megtalált leletek alapján már a bronzkorban bizonyítottan lakott terület volt. Az országosan feltárt mintegy 370 földvárból a Tápió-vidéken 9 bronzkori és 1 Árpád-kori eredetű földvár előfordulása ismert (MIKLÓS 198229, DUSEK 2001, BASA 200630). Ezek többsége a Monor Irsai-dombság keleti irányba néző völgyoldalainak tetején helyezkedik el. Az egykori erődítésekből leginkább csak az árkok, illetve a mellettük húzódó sáncok erősen lepusztult maradványait lehet megfigyelni. Természet- és tájképvédelmi szempontból ugyancsak jelentős értéket képviselnek a földvárakhoz közvetlenül csatlakozó, sokszor fajgazdag löszgyepekkel borított domboldalak is.
- Leányvár – Sülysáp
A településtől nyugatra, az Úri utca feletti völgyközi hát erdővel borított északi végén akadhatunk rá a mintegy 0,5 hektáros bronzkori földvár maradványaira. A hosszanti, mindkét oldalán egy-egy terasszal kísért lakóterület egy több méter mély árok zárja le déli irányból. - Várhegy – Kóka
Kóka és Tóalmás között a Hajta-patak Kókai-ágának völgyéből mintegy 20 méterre kiemelkedő magaslaton helyezkedik el a földvár erősen roncsolt maradványa. Területe megközelítőleg 0,25 hektár. Felszínét jelenleg őshonos, pl. kocsányos tölgy (Quercus robur), illetve tájidegen (pl. akác) fafajokból álló faültetvény borítja. Sok helyen megfigyelhetők az illegális „kincskeresők” által hátrahagyott gödrök, kisebb árkok is. - Várhegy – Gomba
A település belterületétől nyugatra egy közel 40 méter magas, meredek oldalakkal határolt dombháton helyezkedik el a bronzkori földvár. Alapterülete mintegy 1,7 hektár. Területén jól azonosíthatóan megmaradt az egykori feljáró, a lakóterületet alkotó platórész, illetve a védelmet szolgáló árkok és sáncok rendszere. A Várhegy meredek oldalán fajgazdag, számos védett növényfajjal, pl. pusztai meténg (Vinca herbacea) rendelkező löszgyepet találunk. A 2005-ben átadott helytörténeti túraútvonal két állomása is érinti a területet. - Kávai-várhegy – Tápióság
Káva községtől 600 méterre északra, a Gombai-patak völgyéből kiemelkedő mintegy 30 méter magas völgyoldal tetején helyezkedik el. A közel 100 méter átmérőjű földvár maradványa körül jól kivehető a kör alakú árok. Területe jelenleg részben szántó, részben akácos, alatta viszont egy több hektár kiterjedésű, fajgazdag löszgyep borítja a meredek domboldalt, ahol azonban súlyos problémát jelent az erőteljes cserjésedés. - Földvár – Tápióság
A községtől észak-nyugatra, az Alsó-Tápió árteréből kiemelkedő, mintegy 20 méter magas domboldal tetején helyezkedik el a bronzkori földvár maradványa. Kiterjedése mintegy 0,5 hektár. A hozzá kapcsolódó meredek domboldal löszgyepje ellenben közel 10 hektár nagyságú, rajta számos ritka, védett növényfaj, pl. szennyes ínfű (Ajuga laxmannii) jelentős állománya él. Itt is nagy problémát jelent a különböző cserjefajok térhódítása. - Kalapos-hegy és Várhegy – Tápióbicske
A község déli szélén, a környezetéből mintegy 20 méterre kiemelkedő Kalapos-hegy és a mellette elhelyezkedő Várhegy együttes kiterjedése megközelítőleg 1 hektár. A bronzkori földvárak felszínén cserjésedő löszgyepeket láthatunk. Sajnos évtizedeken keresztül a helyiek terepmotoros pályát üzemeltettek a területen, ebből kifolyólag nagy részén csupasz, erodált foltok alakultak ki, ahol erősen terjednek a különböző gyomnövények, pl. ördögcérna (Lycium barbarum). - Hatvani-hegy – Tápiószentmárton
A Tápió-vidéken ismert földvárak közül egyedüliként alföldi térszínen, az Alsó-Tápió egyik magas teraszán kialakított földvár maradványa. Területén jelenleg szőlőültetvények, illetve lakóházak vannak. Eredeti növényzete szinte teljesen megsemmisült. - Leányvár – Mende
Mende közigazgatási területén található két földvár egyike, mely már a bronzkorban is lakott volt. A községtől északi irányban a Mendei-völgyben érhetjük el. A Vár-hegyen a vatyai kultúrához tartozó közép- és késő bronzkori urnatemetőt tártak fel 1966-ban. Az épségben talált urna ma a Nemzeti Múzeumban látható. Néhány éve még jól felismerhetőek voltak a bronzkori erődítmény sáncai. - Lányvár – Mende-Pusztaszentistván
A községtől keletre, az Öreg-hegy csúcsától észak-nyugatra kerültek elő a Tápió-vidék egyetlen Árpád-kori földvárának maradványai. Feltehetőleg a XII. század végén építették. Az 1970-es évek végén lezajlott ásatások során egy kőből és téglából épített központi torony alapjait is feltártak a szakemberek. A területet ma erdő borítja.
