Tápiószecső

Tápiószecső

Tápiószecsőről:

E településen fut egymáshoz legközelebb a térség névadó folyójának két fő ága az Alsó- és Felső-Tápió. Mindkét vízfolyás árterületéből homokbuckák sora emelkedik ki, melyeken ma is nagy kiterjedésű homoki erdők húzódnak.

A Felső-Tápió elrekesztésével az 1930-as években mesterséges halastavakat hoztak létre, melyek a haltermelés mellett gazdag madárvilágnak is otthont adnak. Míg az első tó a horgászok számára van fenntartva, a hátsó tavak a madarászok kedvenc megfigyelőhelyei közé tartoznak.

Számos ritka madárfaj fészkelése bizonyosodott be az elmúlt években (pl. vörösnyakú vöcsök, vörös gém, cigányréce, küszvágó csér), ezenkívül vonuláskor is sok ritkaságot figyelhetnek meg az érdeklődők. A tavak csak a tulajdonos engedélyével látogathatók.

A horgásztó déli partján egy csoport idős, kocsányos tölgy hirdeti az egykori tölgyerdők emlékét. A Tápióság felé vezető műútról letérve a falu nagy kiterjedésű homoki legelőjét, az Égeres-legelőt is megcsodálhatjuk. Számos értékes növény mellett itt él a védett homoki kikerics legnagyobb Tápió-vidéki állománya is. A legelő nevét az Alsó-Tápiót szórványosan kísérő enyves égerfákról kapta, melyek a tavaszi hóolvadás után nagy területen víz alatt állnak.

Építészeti szempontból említésre méltó a falu barokk stílusú katolikus temploma a szomszédságában megbúvó parókiával, mely a község legrégebbi épülete (1673). A Sülysáppal egybeépült Magdolnatelepen található a Hevessy-kastély, mely az egykori nagy kiterjedésű szőlőtelep uradalmi borházaként üzemelt.