Három mészkőszikla, köztük menedéket keresve, beszorulva, vagy szándékosan kiválasztva az oltalmazó helyet, egy pihenő, alvó, elfáradt katona. A sziklákon márványtáblák a hősök nevével.
Doberdó, jut eszembe nagyapám télesti elbeszélésének visszatérő szava: “amerre ellátott a szem szikla, mészkőszikla és szikla, Doberdó.”
Ha látná ezt a tóalmási emlékművet biztosan elhagyná a száját: “Megfogta a valót a mester.” Ahogyan én ismertem, a katona katonás arcát sokáig nézné.
