A múzeum Kocsi János, a Kincsem Lovaspark tulajdonosának gondolata, kívánsága, elképzelése alapján és a tulajdonát képező gyűjtemény tárgyaiból lett kialakítva. Kincsem, a csodakanca születésének 125. évfordulója tiszteletére 1999. március 20-án adták át, mint a tápiószentmártoni lovasparadicsom új gyöngyszemét.
Tápiószentmárton több szempontból is különleges helynek számít. Az egyik, hogy Blaskovich Ernő – Priscos Rhetor korabeli leírása alapján – valószínűsítette, hogy hajdanán itt állhatott Attila fapalotája, ezért ásatásokat kezdett a területen. Ennek köszönhetően 1924-ben találták meg a legjelentősebb szkíta kori leletünket, az Aranyszarvast, mely jelenleg a Nemzeti Múzeum féltett kincse. Ezen kívül számos új-kőkori, réz-, bronz-, vas-, szarmata-, avar és honfoglaláskori használati és dísztárgy került a felszínre. Ez azt támasztja alá, hogy Kr. előtt 4000-5000 évvel is éltek itt emberek. A hely (Lovaspark és Attila-Domb) régészeti védettséget élvez, mert a terület teljes feltárása nem történt meg. A múzeum életre hívásakor az elsődleges cél az volt, hogy emléket állítson a hely szülöttjének, Kincsemnek, a telivér csodakancának, melynek teljesítménye mind a mai napig egyedülálló: 4 év alatt 54 versenyt nyert meg egymást követően. Másodsorban, hogy bemutassa a létező összes lovassportot történeti betekintéssel, harmadsorban pedig, hogy helytörténeti kiállítás keretén belül bemutassa a régi Tápiómente, valamint Tápiószentmárton életét – képi és tárgyi anyaggal. Ezen kívül még egy kisebb fegyver és versenydíj gyűjteményt is láthat az idelátogató a közönség.
Közvetlenül a múzeum bejáratánál egy bronzból készült Kincsem szobrot tekinthet meg a látogatót.
Az első teremben Kocsi János Úr családi gyűjteménye kerül bemutatásra. Ezek elsősorban különböző történelmi korokból származó fegyverek néhány soros ismertetőkkel a legfontosabb tudnivalókról. A terem közepén lovas szobrok ill. lovas emléktárgyak láthatóak, amelyeket a tápiószentmártoni lótenyésztők kaptak köszönetképpen az általuk tenyésztett nagyszerű lovakért.
Tovább haladva a következő teremben jobb oldalon egy helytörténeti részt találunk .
Bal oldalon a korhűen berendezett három helyiség a Tápió – menti falusiak korabeli életét mutatja be a használati tárgyain keresztül.
Jobb oldalon a Kincsem Park területén belül található „Atilla domb” régészeti leleteinek a dokumentumait láthatjuk. Legjelentősebb ezek közül a Magyar Nemzeti Múzeumban kiállított szkíta aranyszarvas lelet.
A harmadik teremben kis ízelítőt kapunk a lovassport különböző szakágaiból, és azok kialakulásának, fejlődésének történetéből. A kiállított képek segítségével megismerkedhetünk a díjlovaglással, a díjugratással, a távlovaglással, a lovastornával, és nem utolsó sorban a fogathajtással.
Az utolsó teremben a világhírű versenyló, Kincsem élete és pályafutása kerül bemutatásra. Kincsem a verhetetlen csodakanca 1874-ben látta meg a napvilágot Tápiószentmártonban gróf Blaskovich Ernő birtokán. Pályafutása során 54 versenyen indult, és meg is nyerte valamennyit. Teljesítménye, amit azóta sem ért el a világ egyetlen versenylova sem, nemcsak tulajdonosának, hanem az egész magyar állattenyésztésnek szerzett hírnevet, megbecsülést szerte a világon.
„ Midőn a start felé ügetett, mindenkit meglepett ugrásaival. Csendes menéskor lomhának tünt, midőn sebesen vágtatott, úgy tünt fel, mintha a többi ló megállt volna egyhelyben. Versenyeit játszva nyerte. Sok utazása alatt csendesen viselkedett, s abrakját elfogyasztása után 3-4 órát pihenéssel töltött minden alkalommal, nem törődve a körülötte történendőkkel. A víz, a széna és az abrak folytonos változása semmi hatással nem volt rá.”
/ William Benson /
Cím: 2711 Tápiószentmárton, Sőregi út 1.
Weblap itt
Nyitvatartás: Kizárólag csoportoknak (min. 15 fő) előzetes bejelentkezés alapján.
Kapcsolat, bejelentkezés: +36 20 595 2058
