Kunhalmok

A kunhalmok olyan kultúrtörténeti, kulturális örökségi, tájképi, illetve élővilág védelmi szempontból jelentős domború földművek, amelyek kimagasodó jellegükkel meghatározó elemei lehetnek a tájnak. A kunhalom gyűjtőfogalomba tartoznak a sírhalmok (kurgánok), lakódombok (tellek), őrhalmok és határhalmok. Többségüket a honfoglalást megelőzően a Kárpát-medencében élő népek emelték, míg a határhalmok keletkezése már inkább a középkori magyarsághoz köthető. 2010-ben készült el a kunhalmok országos katasztere, melynek során a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) munkatársai pontosan megállapították a kunhalmok kiterjedését. Ezt követően a gazdálkodók számára meghatározott földhasználati szabályok közé olyan előírások kerültek, amelyek értelmében a mezőgazdasági munkák során a kunhalmok felszínét kötelesek kímélni. Az országosan eddig felmért közel 1900 kunhalom többsége az Alföldön található, a Tápió-vidéken eddig mindössze 8 került elő.

  • Bagi-tavi halom – Tóalmás
    Tóalmás és Kóka egykori közigazgatási határán elhelyezkedő kis halom, amely alig 1 méterre emelkedik ki környezetéből. Mellette egy több tíz hektáros mocsárrét, egykori tómeder
    húzódik (Bagi-tó). Tetejéből egy valószínűleg XIX. századból származó határkő áll ki. Környezetében még felismerhető az egykori határárok, illetve az ahhoz kapcsolódó határsánc maradványa. Botanikai szempontból országos szinten is különlegességnek számít, több védett növényfaj is előfordul rajta pl. tarka nőszirom (Iris variegata), érdes csüdfű (Astragalus asper).
  • Török-domb – Tóalmás
    A Szentmártonkátát Szentlőrinckátával összekötő műút mellett emelkedő halom, amelynek egy részét az útépítéskor elbontották. Régészeti lelőhely, a török időkben elpusztult Boldogkáta falu temploma állt itt. Felszínét jelenleg áthatolhatatlan, főleg tájidegen fa- és cserjefajokból (pl. orgona, bálványfa) álló növényzet borítja, az eredeti vegetációt
    reprezentáló taréjos búzafüves (Agropyron pectinatum) állományok kis területre szorultak vissza. Relatív magassága mintegy 5 méter.
  • Kender-halom – Nagykáta
    A Tápió-vidék régészeti feltárásában kitüntetett szerepet játszó halom, amelyen 1982-ben egy Árpád-kori település templomát és temetőjét tárták fel a kutatók. Tetején jelenleg egy emlékkereszt látható. Sajnos a halom nagy részét szántóként hasznosítják, csupán a felső néhány 10 négyzetméterét hagyták ki a gépi művelésből, ezt is gyomnövényzet borítja. Enyhe lejtőkkel határolt, környezeténél 5 méterrel magasabb halom.
  • Szőr-halom – Nagykáta, Tápiószentmárton, Farmos
    A három település közös határán emelkedő halom, amelyhez jó kivehető, középkori eredetű határárkok és határsáncok csatlakoznak. A 4 méter magas halomról gyönyörűen rá lehet látni a nagykátai Nyík-rétre. A halmon fennmaradt lösznövényzet védelme érdekében 2011-ben a nemzeti park munkatársai leirtották az utóbbi években erősen terjedő, tájidegen akácost.
  • Erek-közi-halom – Nagykáta, Jászberény
    Nagykáta keleti határrészében (Erek-köze), a megyehatár dűlőútja mellett emelkedő alig 2 méteres halom, amelyen egy viszonylag fajgazdag, bár erősen gyomosodó löszgyep található. Védett növényfaja a budai imola (Centaurea scabiosa L. subsp. sadleriana). Sajnos tájképi megjelenését nagyban rontja a szomszédos, nagy kiterjedésű nemes nyár ültetvény, illetve a közeli akácligetek.
  • Anna-halom – Farmos
    A Farmost Jászberénnyel összekötő műúttól nyugatra emelkedő mintegy 10 méter magas halom, melynek egyik oldalát akácliget borítja, míg másikat szántóként művelik. Mesterséges eredete kétséges, hiszen környezetében számos, a szél építőmunkája eredményeként, természetes módon kialakult homokbucka (elsősorban garmadabucka) emelkedik. Felső harmadának szabályos kör alaprajza azonban mindenképpen emberi beavatkozásra utal.
  • Tatárhányás – Tápiószele
    A településtől keletre elterülő Kis-székes-legelő szélén 7 lapos, alig 1 méter magas halom látható. A több mint 100 éves múltra visszatekintő régészeti kutatások mutatták ki, hogy ezek az i.sz. III-IV. századból származó szarmata halomsírok (DINNYÉS 1999). A szikes környezetből kiemelkedő halmok felszínét fajgazdag löszgyep borítja, csupán a feltárásokkal megbolygatott részeken gyomosabb kissé a növényzet.
  • Cigány-halom – Tápiógyörgye, Újszász
    A megyehatárral kettévágott, környezete fölé 4-5 méterre emelkedő halom elhelyezkedése sajátos, hiszen a több száz hektáros Szőrös-éri erdő, illetve az attól nyugatra elterülő szántóföldek találkozásánál áll. Bár felszínét több helyen megbontották, illetve erősen terjed rajta a tájidegen akác, kisebb rekonstrukciós beavatkozásokkal eredeti állapotát könnyen helyre lehetne állítani. Nagy részét még taréjos búzafüves lösznövényzet borítja.

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.