Kókán az I. világháború során 569 hadköteles férfi kapott behívót.
142 fő kókai lakos halt hősi halált, aki 72 hadiözvegyet és 15 hadiárvát hagyott maga után. A háborúra emlékező, a hősök emlékét felidéző első emlékjel 1926-ban egy harang formájában született meg. A Szent Máté-templom kisharangján a következő öntött felirat olvasható: „Az 1914-18-as világháborúban elesett hőseinek emlékére öntették a Kókai Római Katolikus Egyházközség hívei az 1926-os évben. Szlezák László harangöntő mester Budapesten.”
Szlezák László a leginkább ismert magyar harangöntő mester, aki a mai templomi harangok többségét öntötte. 1870. augusztus 9-én született a Pozsony megyei Ispácon. Thury János gyárát 1910-ben vette át, majd az I. világháború utáni harangpótlások jelentős hányadát ő végezte. Ő önthette újjá a budapesti, a váci és az esztergomi Bazilika nagyharangját. Ebben a körben a budapesti Szent István Bazilika 7795 kg-os Szent Imre harangja a 20. századi magyar harangöntészet legnagyobb alkotása. Műhelyében 100 alkalmazott dolgozott, s ez idő alatt ötezer harangot öntöttek. 1928-ban kapta meg az „aranykoszorús mester” címet.
A II. világháború után már csupán unokatestvére, Szlezák Ráfael volt a konkurenciája. Az 1940-es évek végén jelentkező harangpótlásokban ismét komoly szerepet kapott. Gyárát 1951-ben államosították, majd 1954-ben bezáratták. Szlezák László 1953-ban halt meg. Mesterségét 1956-tól nevelt fia, Gombos Lajos folytatta Őrbottyánban.
Az 1930-as években Kócsák Sándor főjegyző javaslatára a Nagykátai út és a Pincesor által körülhatárolt területre, a jelenlegi vásártérre egy eperfákból álló ligetet telepítettek. Annyi fát ültettek, ahányan életüket áldozták Kókán a Nagy Háborúban. A liget bejáratához egy fakereszt került „Hősök” felirattal, majd helyére 1975-ben kőkeresztet állítottak.
Kócsák (más források szerint Kocsák) Sándor főjegyző a közigazgatási tanfolyamot 1907-ben végezte el. 1916-ban az erdélyi Torontáltordán volt főjegyző, honnét a trianoni döntést követően menekülnie kellett. A kókai főjegyzőséget 1924-ben nyerte el, 1945-ig volt a helyén. Ezekben az években ő volt az önkéntes tűzoltók parancsnoka, a helyi Uri Kaszinó elnöke, a 48-as kör dísztagja.
A hősök emlékműve a templom előtt
Az 1930-as évek második felében a legtöbb tápiómenti településnek már volt I. világháborús emlékműve. Kóka a régióban az utolsók között állított szobrot az elesett katonahősöknek. Az emlékjel elkészítésére a község Turáni Kovács Imre (1910-1975) szobrászművészt kérte fel, s az avatásra 1939-ben került sor.
Turáni Kovács Imre 1910. augusztus 31-én született Budapesten. Először Körmendi Frim Jenő (1886-1959) díszítőszobrász üzemében tanult három évig. Mesterének a Tápió mentéhez legközelebb található szobra Jászberényben, a ferences-templom melletti parkban 1909-ben felállított török-magyar emlékmű.
1933-1939 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol mestere a kor sokat foglalkoztatott szobrásza: Sidló Ferenc (1882-19549 volt. 1938-41 között Sidló Ferenc tanársegédje volt a főiskolán. 1942-ben a Római Akadémia ösztöndíját nyerte el. 1931-től vett részt a Műcsarnok kiállításain. A 23 éves főiskolai növendék első köztéri alkotását, az ország 80. országzászlaját a rákospalotai városháza előtt állították fel 1933-ban. 1939-ben négy köztéri alkotását avatták fel: Csáktornyán egy Zrínyi emlékművet, Kókán, Miskolcon, Rákospalotán I. világháborús hősi emlékművet.
1940-ben a szatmárnémeti katolikus templom homlokzatán kialakított fülkékbe került Szent Istvánt és Szent Lászlót ábrázoló szobra. 1943-ban avatták a Magyar Királyi Szegedi 3. Honvéd Huszárezred emlékművét a szegedi Reök palota előtt, ahol a huszárszobor talapzatát Turáni Kovács Imre tervezte, a szobor Gách István műve.
1946-ban a IV. kerületi Landler Jenő Járműjavító főbejárata elé állították egy munkást ábrázoló bronz szobrát. Ugyancsak 1946-ban készült el a Névtelen munkás szobra, mely ma méltatlan körülmények között látható a MÁV Istvántelki Főműhelye udvarán. A szobrot 1946-ban Tildy Zoltán köztársasági elnök avatta fel. 1848 100. évfordulójára a XV. kerületi Czabán Samu téren állították fel 1947-ben bronzból készült centenáriumi emlékművét. Az Andrássy úton látható 1946 óta a „A Vasút 100” lendületes bronz kompozíciója. Az 1846-ban megnyitott Pest-Vác vasútvonal centenáriumára készült ez a dombormű. Ugyancsak 1948-ban született a Dohánytermesztő, mely Debrecenben látható. Petőfi Sándor egykori gödöllői látogatása emlékére rendelték meg a költőt ábrázoló egészalakos bronzszobrát 1955-ben.
1957-58-ban három alumínium szobra került közterületre. (A művész első alumínium szobra a kókai hősi emlékmű volt.) 1957-ben a Diszkoszvetőt Székesfehérvárott, a Hamupipőkét és az Olvasztárt 1958-ban a XV. kerületben állították fel. 1958-ban Székesfehérvárott avatták fel a Petőfit ábrázoló bronz portréját. Landler Jenő ugyancsak ebben az évben mintázott, a IV. kerületben felállított portréját a közelmúlt politikai változásai tüntették el.
1970-ben a balatonfüredi vasúti üdülő udvarán helyezték el a művész Pákász c. alkotását. Turáni Kovács Imre 1975. június 16-án halt Budapesten. Sírja a Farkasréti temetőben van, melyen a művész egyik alkotása található.
Turáni Kovács Imre a rákospalotai Munkás Képzőművészeti Szabadiskola tanára volt. A művész műterme ugyancsak Rákospalotán található, s annak művészi hagyatéka halála után a Rákospalotai Múzeumba került. A kerületben avatták fel 1933-ban első köztéri alkotását, s azt követően is több helyi felkérésnek tett eleget. 1979-ben a hagyatékban szereplő, gipszből készült egészalakos Petőfi szobrát a Petőfiről elnevezett középiskola aulájában állították fel.
Az emlékmű felújítása
Az 1939-ben felállított kókai emlékműről írja egy internetes művészeti lexikon: „Turáni Kovács őrzőangyala védi, segíti a harcban elfáradt, talán megsebesült hadfit. Mögöttük kettős kereszttel áttört obeliszk. Az emlékműre idővel felkerült a település II. világháborús hősi halottjainak a neve is…”
Kóka Község Önkormányzata a I. világháború kitörésének centenáriuma alkalmából pályázatot nyújtott be az emlékmű felújítására. Az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság Közép és Kelet-európai Történelem és Társadalom Közalapítvány 3.500.000.-Ft. támogatásban részesítette a tervet, ugyanakkor a felújítás teljes költsége megközelítette az 5 millió forintot. A Projektben meghatározó szerepet játszott Felényi Péter képzőművész, Hunyadi György kőfaragó, Tóth István műszaki ellenőr, Farkasné Pásztor Katalin tervező, Árvai Pál statikus, a helyi értéktár bizottság képviseletében Steszkál Sándor.
Az alumíniumból öntött szobor rekonstrukciója különleges szakértelmet igényelt, amit kiváló érzékkel és gyakorlattal oldott meg Felényi Péter. A Budafokon élő és alkotó művész a bécsi festőakadémia elvégzése után az Óbudai Hajógyárban hegesztést tanult, hogy megszerezze azt a technikai tudást, amely a fémszobrok készítéséhez szükséges. Jelentős európai galériák és gyűjtemények birtokolják a Felényi-acélplasztikákat.
Legutóbbi, hasonló témájú írásom kapcsán volt olvasóm, ki kétségbe vonta a tápiószelei hősi emlékmű alkotójának a nevét. Az erre vonatkozó forrás a Magyar városok monográfiája sorozat „Cegléd” (Szerk. Kolofont József) 1931-es kiadványában Árvay Imre Tápiószelét bemutató írásában található: „A világháborúban elesett hősök emlékszobrát Pongrácz Szigfrid szobrászművész által műkőből a község elkészítette.” (396.oldal) A könyv egykoron Ivanics Lajos szelei polgár tulajdona volt. A jelzett forrás szerepel a cikk végén található irodalomjegyzékben.
Basa László
Forrás: TápióKultúra
