1964 decemberében felavatták Nagykáta és a Tápió menti első, a magyar történelem egy jeles alakját ábrázoló köztéri alkotását, a Solymári Valkó László által mintázott Damjanich János mellszobrot. Önmagában már ez a tény megérdemelne egy helytörténeti kutatást, hogy miért nem volt eddig a Nagykátai járásban egyetlen olyan alkotás, mely a térségben született, vagy itt járt neves hazánkfiát ábrázolta volna. Az alkotó: Solymári Valkó László
A települések terein jobbára vallási témájú szobrok voltak láthatók, s a történelmet idéző alkotások sorában 1897-ben Nagykátán, 1910. október 23-án a Tápió partján emeltek először mementót. A rohamra induló bronzhonvéd, vagy az I. világháborús emlékművek elképzelt személyek arcvonásait örökítették meg. (Talán a pándi katonaszobor lehet kivétel, ahol Pándi Kiss János élő személyekről mintázta az alakokat.)
Miért éppen Damjanich János?
1950 szeptember 4-én kezdődött meg a tanítás a Nagykátai járás első középiskolájában. A gimnáziumnak egészen 1956-ig nem volt neve, a semmitmondó Állami Általános Gimnázium elnevezést nem tekintjük annak. 1956. április 29-én szűnt meg ez az állapot, mely dátumtól kezdve Damjanich János Állami Általános Gimnázium lett a vásártéri iskolában működő intézmény neve.
1849. április 4-én a nagykátai marhavásártéren tartotta rövid pihenőjét a Jászberényből érkezett, Damjanich János vezette III. hadtest. Vele tartott az ideiglenes fővezér, Görgei Artúr is. Az 50-es években még „érvényben volt” a tábornokot alaptalanul dehenesztáló, áruló bélyeg, így elképzelhetetlen lett volna azokban az években bármely féle emlékállítás. Miután a másik hadtestparancsnok Klapka az ütközetben igencsak dicstelen szerepet játszott, magától értetődőnek látszott ebből a körből Damjanich személyének a kiválasztása.
Az alkotás máig tartó utóélete jó példa arra, hogy miként kell és lehet egy képzőművészeti alkotást a hagyományteremtés, a hazafias nevelés szolgálatába állítani. A tábornok portréjának valószínűleg 1964 decemberében történő avatása után, az elkövetkező évek során végleges formát nyert a környezet. Az állomásról a város központjába tartó utazó egy kellemes és esztétikus parkot lát, annak középpontjában a szoborral.
A szobrot minden évben március 15-én és október 6-án koszorúzták meg a gimnázium diákjai. Valószínűleg az 1970-es években alakulhatott ki az aradi vértanúk dátumának iskolai és városi szintű közös emlékrendezvénye a fáklyás vonulással és a temetőben levő honvédsírok felkeresésével. A 2010-ben készült jubileumi évkönyv sok-sok csoportképe közepén ott találjuk a szobrot, s ez a beállítás ugyancsak hagyományt teremtett.
A nagykátai gyermekkorú hagyományőrzők 1999. április 2-án országos találkozót, az un. Damjanich-zászlóalj megalakítását tartották a szobor előtt. 2004-ben születése 200. évfordulóját ünnepeltük a gimnázium kertjében. Október 6-án minden évben a hagyományőrzők Kossuth-zászlóalja katonai tiszteletadást mutat be a fáklyás megemlékezés keretében.
Írta: Basa László
A teljes cikk itt tekinthető meg.
Cím: 2760 Nagykáta, Dózsa György u. 26/A
