Cím: 2766 Tápiószele, Széchenyi út 36.
Istentisztelet: vasárnap 11:30
Bibliaóra: kedd 18:00
Imaóra: vasárnap 10:00
Vasárnapi iskola (gyermekeknek 3 évestől 12 éves korig): tanév ideje alatt vasárnap 11:00-12:00
Facebook oldal
Weboldal
Tápiószőlős-Tápiószele-Újszilvás és Farmosi Refomrátus Egyházközség
Lelkipásztor: Nagy-József Mihály
Tel.: +36/53-380-033 vagy 06/30-629-3046
E-mail: tapioszeleszolos.ref@gmail.com
A tápiószelei református egyház 1867-ben külön vált az evangélikus egyháztól. Ez tette szükségessé a saját templom építését, amelynek épületét 1900-ban emelték a település központjában.
A történelmi egyház 500 éves fennállásának ünnepén túl a Magyarországi Református Egyház idén másra is emlékezik: 1567-ben a Debreceni Zsinaton vált külön a reformáció helvét és ágostai irányzata, valamint 400 évvel ezelőtt Pápán jött létre az első presbitérium. A tápiószelei reformátusság pedig arról emlékezik meg, hogy 1867-ben – a kezdeti idők után – létrejött a református gyülekezet (szétvált a helyi evangélikus testvérekkel együtt alkotott Uniált Protestáns Egyház).
Azonban mikor is jelentek meg először az új hit követői a településen?
A tápiószelei reformátusság első említése 1628-ból származik, mikor is a dunamelléki ev. ref. (evangélium szerint reformált = református) egyházkerület 1628. március 22-én zsinatot tartott
Ráckevén, Simándi Bodó Mihály püspök úr vezetésével, mely zsinaton 67 község lelkipásztora vett részt, köztük Szokolai Márton (Martinus Szokoliay), Szele prédikátora is. Szokolai Márton 1628-1629-ben volt Szele lelkésze. Ez a legkorábbi adatunk a tápiószelei reformátusokról. Azonban arról, hogy ki alapította a gyülekezetet, ill. arról, hogy a betelepültek honnan költöztek ide sajnos nincsenek adataink.
Pár év elteltével, 1631-ben, a Vecsésen tartott gyűlésen részt vett Szele lelkésze, Gömöri István is.
Az egyházkerület 1632-ben újabb zsinatot tartott, ezúttal Dömösön. Ezen már 100 község képviseltette magát, köztük Szele is. A település lelkésze ekkor Bogdáni Mihály volt.
Az 1652. évből szintén rendelkezünk adattal a református felekezetet illetően, ugyanis az 1652-ben, Kecskeméten tartott zsinaton részt vett Újfalusy András, Szele lelkésze is.
Ezen kívül maradt fenn adatunk a szelei kálvinistákról az 1674-es évből: ekkor Szelepcsényi György prímás a pozsonyi vésztörvényszék elé idézte, majd el is ítélte Szele református papját, Tolnai Istvánt.
Bár a lelkipásztort elítélték, Szelén megmaradt a református gyülekezet. Ezt egy 1675-ben keletkezett irat bizonyítja: 1675-ben ugyanis óvári Pongrácz György, az akkori váci püspök készített egy összeírást a településekről. Ebben az összeírásban pedig Szelét kálvinista eretnek falunak nevezte. A 22. sorszám alatti bejegyzésből pedig kiderül, hogy a településnek ekkor kálvinista parókiája és prédikátora volt!
A későbbiekben a törökök zaklatásai miatt a falu lakossága elmenekült. Az 1700-as évek első évtizedeiben telepítették újra, azonban a református egyház helyett a római katolikus egyházat állították fel. A település református vallású lakosságáról ezt követően szinte nincs is adatunk. Pusztán annyi, amennyit az evangélikus lelkész jegyzeteiben olvasunk, mely a következő: ,,A Szelén( … ) lakó református hívek minden kötelező egyezség nélkül egyházunkhoz csatlakoztak az első idők óta, s hogy vajon e tekintetben elfogulatlan tiszta vallásos érzet működött-e közre, vagy pedig csak körülményeik kényes helyzete eredményezte: ki mondhatna ítéletet? Tény az, hogy a testvéri zavartalan egyetértés uralkodott ez időben a két testvérfelekezet között. Eleitől fogva részt vettek aránylagosan a tehetségük szerint egyházunk terheinek viselésében:’
A reformátusok valóban részt vettek az evangélikus egyház terheinek viselésében. Ennek ékes bizonyítéka, hogy az evangélikus templom építését (1825) ők is támogatták. A helyi reformátusok ezután szép lassan gyarapodni kezdtek.
Lényeges változást hozott az 1848-as év, nem csak politikai szempontból, hanem a szelei protestáns egyházak szempontjából is. Ebben az évben létrejött az Uniált Protestáns Egyház – mely azt jelentette, hogy a református és evangélikus hívek közös gyülekezetet alkotnak, együtt járnak Istentiszteletre a közösen épített templomba. Ezen írott dokumentum azt is magába foglalta, hogy az evangélikus lelkész mellé református kántor-tanítót kell alkalmazni, majd a református lelkész mellé evangélikus kántor-tanítót. Ezen megállapodás mindkét fél megelégedésére szolgált, s a testvéri szeretet uralkodott a gyülekezeti tagok közt.
Azonban a reformátusok tovább erősödtek, majd egyéb okok miatt végül 1867-ben megszűnt az Uniált Prostestáns Egyház, s önálló gyülekezetet alkottak. Már ebben az évben szeretettek volna önálló egyházzá válni, de az anyagi viszonyok ezt nem tették lehetővé, így a gyülekezetet Cegléd református egyházközségéhez csatolták.
A gyülekezet viszont tovább nőtt, így 1874-ben a gyülekezet pecsét és anyakönyvezési jogért folyamodott az egyházkerület hez, mely jogot még ugyanebben az évben elnyerte. 1876-ban pe dig már önálló segédlelkészük lett Toronyai József személyében. Ugyanezen évtől, 1876-tól lelhető fel a gyülekezetben a keresztelési (születési)-, házassági- és halotti anyakönyv.
A templomépítés sem váratott sokáig magára: már 1878-ban kísérletet tettek arra, hogy telket vásároljanak. 1879-ben Bányai Géza lett a gyülekezet helyettes lelkipásztora. A gyülekezet lélek száma ekkor 555 fő volt.
Bányai Géza helyettes lelkész igen sokat tett a tápiószelei református gyülekezetért. Mindeközben a leányegyházközség vagyona is gyarapodott olyannyira, hogy már adminisztrátort is tudtak alkalmazni. Ennek következtében, ill. az 1874-ben elnyert anyakönyvezési jog miatt az egyházkerület 1879-ben függetlenítette Szelét Ceglédtől. (Ezt követően Ceglédnek csak felügyeleti joga maradt Szele felett.)A presbitérium 1880. március 7-én határozott egy telek megvételéről, melyen az imaház és a paplak lesz felépítve. Bányai Géza 1885-ben jelentést tett a presbitériumnak az ideérkezése (1879) óta eltelt évek eseményeiről. Ezen jelentésből tudjuk, hogy a gyülekezet létszáma 1885-ben 748 fő volt ekkor. Továbbá az is kiderül a jelentésből, hogy a gyülekezet vagyona 1879-ben 2500 forint volt; 1885-ben pedig 4200 forint – pedig közben parókia is épült a leányegyházközség vagyonából! Ezen okok miatt a lelkész kérvényezte, hogy a szelei református gyülekezet anyaegyházzá alakulhasson. Az esperes azonban még nem látta erre elérkezettnek az időt. A gyülekezet anyásítási törekvései 4 év múlva végül célt értek: 1888. szeptember 30-án Bányai Géza helyettes lelkészt megválasztották a gyülekezet lelkipásztorának.
A református egyház mindig is szívügyének tekintette az oktatást, így 1883. január 18-tól református iskola működött Halesz területén. Az oktatás kezdetben bérelt épületekben folyt, majd 1891- re sikerült saját iskolát építenie a gyülekezetnek. A folyamatosan növekvő gyermeklétszám miatt azonban később – a már meglévő iskola mellett – kénytelen volt ismét épületet bérelni, hogy minden gyermek járhasson iskolába, míg 1927-re felépült a 2. református iskola is. Istennek hála azonban ezt is kinőtték, így ki kellett bővíteni az épületet, mely 1943-ra készült el. 1946-ra a gyermeklétszám elérte a 250 főt, így tovább bővítésekre volt szükség, azonban az iskolát 1948-ban államosították.
A templom építése 1898-ban kezdődött, mely 1900-ra el is készült. A templom szentelésére 1900. szeptember 30-án került sor. A 250 férőhelyes, neoromán stílusú templom tornyával együtt, egyszerre épült. Az orgona is ekkor került a templomba. Az első harangok közül a kettő kisebbet elvitte az első világháború, melyek helyett 1936-ban érkeztek újak.Az akkori embereknek ez igen nagy boldogságot adott, az istentiszteleten való részvétel különösen is fontos volt számukra. Ezért, a Tápiószele külterületén élők (a mai Tápiószőlősön és Újszilváson lakók) a szelére vezető úton találkoztak (a haleszi elágazásnál), majd zsoltárokat és dicséreteket énekelve vonultak át a templomba minden vasárnap, ahol az Istentisztelet után közösen ebédeltek, majd együtt töltötték a délutánt.
1937. szeptember 19-től a délelőtti istentiszteleten kívül, minden vasárnap fél 12 órai kezdettel, úgynevezet levente-istentiszteletet is tartottak.
A gyülekezet szórványai voltak 1945-ben: Halesz, Újföld, Far mos, Tápiógyörgye-Pokoltanya, Sőreg-puszta, Szőlősparcella, Ábrahámtelek.
Az 1970. esztendőben komoly lelki ébredés történt a gyülekezetekben. A hittanosok számának fogyása megállt, sőt, elkezdett növekedni. S ezután kezdtek minden vasárnap Istentiszteletet tartani Tápiószőlősön és Újszilváson is. Valamint; ezt követően indította el Sípos Ete Álmos lelkipásztor az imaórákat Tápiószelén és Tápiószőlősön. Az 1970-es évek elején a gyülekezet és a hollandiai Nieuw-Beijerland település református gyülekezete között testvér gyülekezeti kapcsolat alakult ki, mely a mai napig tart. 1971-ben a templomot felújították, melyet saját költségből és adományokból finanszíroztak – az adakozók között volt a hollandiai Utrecht- Tuindorpi Gereformeerde gyülekezet is. A ’70-es évektől tartanak nyári táborokat is a gyülekezetben.
A gyülekezet 1999. október 14-én vásárolt egy gyülekezeti házat, szemben a parókiával.
