A plébánia története 

A “Ság” helynévben talán egy kabar, vagy inkább avar eredetű törzsnév rejtőzik. Kurszán kündü leszármazottainak, a Kartal nemzetségnek ősi birtoka, így keletkezését a X–XI. századra tehetjük, Pest vármegyében. Első említése 1263-ban olvasható, amikor is V. István király “Saag” birtokot Jób pécsi püspöknek valamint testvéreinek adományozza a Kartal nembeli Uza fia, Péter hatalmaskodásai miatt. A püspök azonban a szigeti apácákra ruházta Ságot más birtokrészeivel együtt, a család viszont visszaperelte a birtokot. A Kartal nembeli Jak comes sági birtokát átengedte fia, Beke részére 1289-ben. A XIV. század fordulóján a Kartal nembeli Chyko mester közbenjárásának köszönhetően az adományleveleket érvénytelenítik, így Wza fia Péter birtokai a nyúlszigeti apácák birtokába kerültek. Horváth Lajos szerint a hely első említése 1271-ben történik. 1337-ben „villa seu prossessio Saagh”. 1403-ban a mogyoródi apát Saachra is ki akarja terjeszteni tizedszedési jogát.

Mátyás király korában Nagylucsei Orbán is szerez itt birtokot. A hódoltságot eleinte elviseli, 1559-ben 24 házzal írták össze a török defterben, a püspöki tizedjegyzékben pedig 6 portával szerepel Mossóczy püspök korában (1578–1582). A lakosság ― legalábbis a XVII. században ― kálvinista, 1629-1631-ben református lelkipásztora van a falunak, Pongrácz Informatioja szerint is kálvinista hely. A falu 1683-ban még lakott. A felszabadító hadjárat alatt elnéptelenedik, de 1699-ben már ismét 29 családfőt írnak benne össze. 1713-ban is református pásztora van a falunak, de református egyháza 1731 előtt megszűnt, templomát elfoglalták. A falu közben valószínűleg elszéledt, és 1710–1728 között újratelepült. Ezek az új telepesek már katolikusok voltak, és a II. József-korabeli 1784. évi összeíráskor 730 katolikus lakosa van a falunak. Neve az 1773. évi Lexiconban még csak “Saagh”. A XVII. század végén gr. Koháry István kapja királyi adományképpen, tőle házasság útján az Esterházy, majd a Keglevich család tulajdonába került. Neve az 1781. évi Catastrumban már “Tapjo Sagh”. Azóta is mindig Tápióság néven szerepel Pest megyében.

Temploma okvetlenül volt a középkorban. Ortvay a szolnoki főesperesség “Sac” községét Tápióságra értelmezi, de Chobot ezt a Tiszántúlon lévő Ságra (Tiszaságra) magyarázza Bednárral együtt. Ekkor Bertalan nevű plébánosa 1 és 1/2 márkát fizetett. A Pongrácz–féle térképen még jelezve van, de a templomot már a kálvinisták használják, majd 1731 előtt elvették a reformátusoktól, és a megsokasodott katolikusok részére adták át. Az 1715. évi Canonica Visitatio azon megjegyzésére: “caret omni ecclesia” (mindenféle templomnak híjával van) ― valószínűleg a katolikusokra vonatkozik, hiszen ekkor „incolae loci sunt Helveticae Confessioni addicti praeter unam alterumque Catholicum” (a hely lakói helvét hitvallásúak egy–két kivételtől eltekintve.) Három évvel később az új betelepülés következtében már „locus maiori ex parte Catholicus praeter paucos Calvinistas” (a hely lakóinak nagyobb része katolikus, kevés kálvinistát kivéve). A középkori település temploma a Pongrácz–féle térképen (mint említettük) még látható, de a XVII. században ― annak végére ― már teljesen elpusztult. Mivel a földesúr és a letelepült lakosság katolikusok voltak, így gr. Esterházy Antal és neje, Koháry Klára 1727-ben templomot építtettek Szent Mihály tiszteletére és házikáplánt is tartottak. Ilyenek voltak 1733-ban Jámbor János, majd Bálinthfy Imre, 33 éven keresztül. 1734–1736-ban az Acta Cassae Parochorumban ez áll: A templom tökéletesen jó állapotban van. Két kazulája van, melyekből az egyik jó állapotú a másik elnyűtt, egy elnyűtt albája és szuperpelliceuma van. Van egy aranyozott réz kelyhe.

Ezt a templomot 1729-ben szentelték fel. Ez az építkezés tulajdonképpen a régi romok újjáépítése volt, erre vall a rajzból ismert sokszögű szentély, valamint az 1774. évi összeírás megjegyzése: „Ecclesie Structura murata vetus” (A templom falazott épülete régi), majd 1884-ben: „Sanctuario fornita” (boltozott szentély), a többi rész gerendás. 1785/86-ban a templom bővítését tervezték. gr. Keglevich László és Kovách Zsigmond református földesurak azonban ennek a templomnak a helyére 1825–27-ben felépíttették a most is meglévő templomot, melyet 1880-ban renováltak. A templom mellett Szent Pál apostol szobra látható, mely igen értékes, XVIII. századi művészi alkotás. A klasszicista templom és a barokk Szent Pál szobor műemlék jellegűek. Régi schematismusaink szerint Ság ősi plébánia, mely már 1728-ban is létezett, ám ez téves adat is lehet, hiszen a XVII. század végétől 1718-ig nem volt itt sem plébánia, sem templom. Végül is a II. József–féle állami plébániaszervezés keretében, 1787-ben helyi lelkészséget hoztak létre. A község addig Tápióbicske filiája volt. A lelkészséget Kámánházy püspök 1813-ban plébániai rangra emelte. Historia Domusa 1787-ben kezdődik. A plébánia háza 1829-ben épült, melyet legutóbb 1957-ben renováltak. Az egyházközség elemi iskolát is fenntartott, melyet 1925-től a Salvator nővérek láttak el.