‘1940-ben, amikor felállt az akadémián a gyors-osztály a kerékpáros, a gépkocsizó lövész és a páncélos akadémikusokból, Szent Kristóf személyében ők is választottak maguknak vezérlő eszményképet. Az alatt a pár év alatt, ameddig még módjukban állt, elöljáróik és meghívott vendégeik elismerését is méltán kivívó látványos, ünnepélyes és szórakoztató fegyvernemi napokat szerveztek. A páncélos gyakorlótéren bemutatott egyik gyakorlaton ez a fiatal fegyvernem is bebizonyította szakmai rátermettségét és ügyességét.’
ekonyvtar.zrinyimedia.huMás alakulatok védőszentjeinek szobraihoz hasonlóan az akadémia kertjében ők is felállították óvó szentjük szobrát.
A hagyománya napjainkban is él.
‘A katonák az áldást nem a fegyverekre vagy a harcra kérték, hanem arra, hogy a gépkocsizók és a harckocsizók, mindennapi feladataik teljesítéséből, emberségüket megtartva, épségben térhessenek haza.’
Olvashatod itt: www.ktp.hu
Idők múltjával és ‘új idők’ kezdetével a védőszentek nem illetek a kiképzési elképzelésekbe, ezért azokat eltávolították helyükről. Szobortemetőbe kerültek, szerencsére nem olvasztóba.
A herkulesi alakú, urát kereső szobor 1986-ban foglalta el új helyét Tápiógyörgyén, a római katolikus templom bejáratától jobbra, a parkban.
Sajnos arról nincs nyom, hogy hol töltötte az időt a közbenső időszakban. 2000-ben az utakon lévők védőszentje, a községen belül, ‘átvitte’ vállán a jövendő urát a falu főutcájának másik oldalára, a templom főbejáratával szemben lévő, az iskola előtti parkba. (Helyét átadta Szent Istvánnak és fiának.)
A szobor a falu központjában, szépen parkosított és gondozott terecskén áll. Mostani felállítása a fotósok álma, napfényben fürdő, körbejárható, de az igazi fotótémát mégis rejti. Az utasát vállán folyón átvivő szent arca ‘utasára’ figyel, és ezt az arcot emelvény, létra, emelő nélkül jól fényképezni nehéz. Az atletikus testen kívül a szobor ereje ebben a tekintetben található.